A vár történelméből:

"A vár hadászati fontossága akkor vált jelentőssé, amikor Temesvár eleste után Gyula védte Erdély és Észak-Magyarország felé az országot. 1552 után került sor a vár átépítésére, amelyet kapitánya, Kerecsényi László hat vármegye robotjával végeztetett. A vár katonasága évekig nem kapott zsoldot, így kénytelen volt portyázásokkal élelmet és pénzt szerezni."

Egy ilyen, bugaci pusztáig jutó portya emlékét idézi fel a

Szép ének a vitézekről c. históriásének

"A mű a gyulai vitézek kalandos bugaci portyáját beszéli el. A vitézek fél éve nem látott hópénzüket követelik a kapzsinak tartott Kerecsényi László várkapitánytól, aki alaptalanul azzal torkolja le őket, hogy a kiosztott ennivalóra sem méltók, hiszen már régóta nem ütöttek rajta egyetlen török csapaton sem:

„Azt is bizony jó bizonnyal tudjátok, / Sok idei, hogy héjában észitek / Vég-Gyulában az királynak cipóját. // Azt is bizony jó bizonnyal tudjátok, / Vég-Gyulában törököt nem hoztatok, / Az karóban egy fejet sem töttetek.”

Az önérzetükben sértett katonák közül százötvenen portyára indulnak, s megütköznek egy ötszáz fős török csapattal, akik közül kétszázat lekaszabolnak, a többi háromszázat pedig elkergetik. A magyar katonáknak is a fele odavész, a hősök holttestét társaik viszik Gyulára eltemetni. A portyázók gazdag zsákmánnyal térnek haza. A levágott török fejekből, amelyeket korábban Kerecsényi várkapitány kért számon a vitézeken, annyit gyűjtenek, hogy egy-egy vitéz kopjafájára többet is feltűznek. A gyulai katonák az otthon maradt várkapitánynak is adnak ajándékot, egy sebesült török vajdát. Ezzel szégyenítik meg az igazságtalan és lelketlen Kerecsényit."

"A vár sorsa 1566-ban dőlt el. A világhódító Szolimán szultán ekkor vezette Magyarországra harmadik hadjáratát. Két célja volt: az egyik Szigetvár, a másik Gyula elfoglalása. Szigetvár alá maga ment, ide unokaöccsét, Pertaf basát, ruméliai beglerbéget küldte, egyesek szerint 40, mások szerint 80 000 emberrel. Július 2-től szeptember 2-ig, 9 hétig tartott a vár ostroma, amelynek végén a magára maradt, járványtól megtizedelt őrség megadta magát. A kivonuló őrséget és a várba szorult lakosokat a török kifosztotta, lemészárolta vagy fogságba ejtette."

A vár bejáratánál a végvári harcok hősies katonáinak állít emléket, a Végvári Vitéz szobra .

"129 évi török uralom után a török 1695 januárjában adta fel a várat. Utolsó hadi eseménye a Rákóczi szabadságharc idején 1705 júniusában, amikor Károlyi Sándor Rákóczi megbízásából próbálta elfoglalni a labancoktól védett várat — sikertelenül."